Bevezető

   Miért kerül egyre inkább a figyelem központjába a keleti orvoslás?

Az utolsó évtizedekben hírtelen megnőtt a lakosság megbetegedéseinek száma. Saját magunkra és a környezetünkre nézve is arra a következtetésre juthatunk, hogy szinte már nincsenek egészséges emberek.

   Mindenkinek van valamilyen betegsége, vagy valamilyen eltérés az egészségében, amely kényelmetlen érzést okoz. A gyógszertárak óriási száma és a gyógyszerek hatalmas mennyisége sem javított ezen. Nem lett kevesebb a beteg ember. Sőt, új betegségek alakultak ki a rendszeres gyógyszerszedés következtében.

   A várt hatás hiányában, és a túlélési ösztöntől vezérelve az emberek elkezdték keresni azt, ami mégiscsak kivezeti őket a zsákutcából. Ekkor a figyelmükbe ajánlották a keleti országok termékeit, amelyek több mint 5000 éves gyógyászati tapasztalattal rendelkeznek.

Miben különbözik a keleti és a nyugati orvoslás?

Miért választjuk olyan országnak a filozófiáját, kultúráját és az orvosi módszereit, amelynek semmi köze nincs a mi filozófiánkhoz és kultúránkhoz?

   Az alapvető különbség az, hogy a nyugati orvostudomány a betegséget és a következményeit gyógyítja.

   Lényegében, mit is csinálunk, amikor bevesszük a fájdalomcsillapító tablettát?

A fájdalom a beteg szerv „nyelve”, amely segítségével igyekszik tudtunkra adni a normális működés felborulását, egy segélykiáltás által. Válaszul mi pedig kitépjük szerencsétlennek a „nyelvét”.  A beteg szerv továbbra is beteg marad, de már nem tud az eszünkhöz apellálni.

   A nyugati orvostudomány gyógykészítményei vegyi laborokban készülnek, és a hatásuk csak a fizikai síkon érvényesül.

Például, milyen szellemi és energiai potenciállal rendelkezik a penicillines fiola, a mustártapasz, vagy beöntés? Mosolygunk rajta? Mégis, emberek millióit mentette meg a penicillin a második világháborúban, a mustártapasz megszüntetei a beteg szervekben a vérpangást, a beöntés segítségével pedig tisztítókúrát végeznek.

   A keleti orvoslás lényege két felbomlott harmónia helyreállítása. Nem a betegség következményeinek megszüntetése, hanem a kiváltó ok megsztüntetése.

A gyógykészítmények nem csak fizikai síkon hatnak, hanem a helyesen összállított bonyolult komponensek kombinációja szabályozza az energia áramlását az emberi szervezetben. Szintetikus vegyi anyagok nem jöhetnek szóba.

   A keleti orvosok úgy vélték, hogy „az élőt élővel kell gyógyítani”.

Ilyenkor a szervezet mobilizálja minden tartalékát, harmonizálja az energiáit.

Amikor szervek harmóniában vannak egymással, az ember pedig a környező világgal és Istennel, akkor az ártalmas tényezők nem képesek ezt a harmóniát felborítani, vagy a hatásuk jóval gyengébb.